Kisbajom község története

Kezdetektől-napjainkig

Kisbajom község címere álló kerektalpú tárcsapajzs zöld pajzstalppal. Az arany mezőben két természetes színű szarvasagancs között két zöld szárú és levelű, fehér hóvirág látható. A zöld pajzstalpban jobbról ezüst hatágú csillagtól, balról ezüst újholdtól kisért ezüst vízimalom-kerék szerepel. A pajzsot mindkét oldalról egy-egy keresztbe tett szárú, zöld lombozatú, arany makkokkal megrakott tölgykoszorú keretezi.

A címer alatt látható tölgykoszorú a települést körülvevő tölgyerdőket jelképezi, melyek kitűnő életteret biztosítanak őzeknek és szarvasoknak, melyekre a szarvasagancs motívuma utal. Az itt honos hóvirág jelentős jövedelmet biztosított a község asszonyainak, ezért is került ez a növény a címerbe, míg a malomkerék a község határában, a Rinyán egykor működött hat vízimalomra emlékeztet. A pajzstalpban látható címer a török uralom, az ötágú csillag pedig a világháború szomorú emlékeit őrzik.

A település említésével az 1397-ből származó oklevélben találkozhatunk először, nevét akkor így írták le: Kysbayon. 1440-ben Zagorhida Tárnok Demeter adománybirtoka volt, 1536-ban Wárday Tamásé. Az 1554. évi török kincstári adójegyzékben Kisbája néven fordul elő, 6 adóköteles házzal. 1598-'99-ben Horváth Ferenc a földesura, 1926-'27-ben Koroknay Mihály, 1660-tól a Koroknay és Topos családok birtoka a község. 1703-ban és 1715-ben a Koroknayaké és ekkor 19 háztartást írtak össze. Az 1720-as össznépesség 200-300 fő között volt. 1726-ban Sárközy Jánosé, 1733-ban újra a Koroknay családé vola a község. 1767-ben farkas János, Csányi Imre, Paiss Boldizsár, Szentmiklóssy Pál és Kovács István voltak a földesurak Kisbajomban. 1784/85. évi népszámláláskor 545 fő lakott a településen. A XIX. század elején a Bogyai család, gróf Somssich Imre, gróf Festetics Lajos és Antal voltak a földesurak.

1847. július 14-én az egész község leégett.

Az 1850. februári császári közigazgatási beosztás szerint a nagyatádi járáshoz tartozott és 818 fő lakta.
1870-ben 178 házban 957 lakos élt a községben és ekkor a babócsai járáshoz tartozott. 1872-től a nagyatádi járás szabási kötjegyzőségéhez tartozott közigazgatásilag 1907-ig. Ettől kezdve a felszabadulásig Beleg, Kutas és Kisbajom – Kutas székhellyel – új körjegyzőséghez tartozott.

A község 1945. március 29-én szabadult fel a német megszállás alól.

1950-től 1968-ig közigazgatásilag önálló volt.

1969-1990-ig a Kutas Községi Közös Tanács társközsége, majd 1991. január 1-től a Kutasi Körjegyzőséghez tartozik.

1991. óta Végh Gábor látja el a polgármesteri feladatokat, ami bizonyítja, hogy jól végzi munkáját. Tevékenysége alatt kaptak aszfalt burkolatot a község utcái; vízhálózat épült, amit lakossági hozzájárulás nélkül valósítottak meg.

Jelenleg két civilszervezet működik a községben: a Lila Akác Nyugdíjas Klub, és a Kisbajomi Ifjúságért Szervezet, melyek színes programokkal élinkítik a falu életét. A gyönyörű zöldövezetben található zsáktelepülésen több műemlékileg védett lakóház található, a község határa védett növényekvilágban, és vadállományban gazdag.

Az Önkormányzat pályázati forrásból és jelentős önerőből az egykori Parókia épületéből Népi Hagyományőrző és Erdei Iskolát alakított ki, ahol kisiskolások táboroztatását valósítják meg; illetve egy Teleházat is működtet, ahol számítástecnikai eszközök állnak rendelkezésre hasznos időtöltéshez.